1970: a szamosi árvíz

1970. május elején nagy mennyiségű 30 – 40 milliméternyi csapadék hullott a Tisza és a Szamos hegyvidéki vízgyűjtő területén. Pár napra rá újabb szokatlanul nagy mennyiségű csapadék zúdult a területre. A Tisza és a Szamos vízállása május 14-én meghaladta az addig valaha mért legnagyobb vízállást. A Túr töltésének egy szakasza a határ közelsége miatt kézzel épült, a gát nem bírta el a víz nyomását, 15 kilométer hosszan szakadt ki a töltés. Garbolc és Nagyhódos között sikerült útját állni a víznek, május 16-án este azonban a védekezési vonalak mögött rátört a folyam Kishódosra és Nagyhódosra. Az áradás a települések nagy részét órák alatt elpusztította.
A Szamos 1970. május 14-én Csengernél 902 centiméteres vízállással tetőzött, amely több mint másfél méterrel haladta meg az addigi legmagasabb, 1888-ban mért 743 centiméteres vízállást. Ez 10-50 centiméterrel magasabb vízszint volt, mint maga a töltés. 23 kilométer hossza épült nyúlgát, az áradó folyó azonban másnap hajnalban előbb Nábrád határában, majd Tunyogmatolcsnál győzte le a gátat. Mindeközben a Szamos romániai szakaszán több mint egy kilométer hosszan szakadt ki a töltés, a víz a két folyó közét borította el. Az ár este 11 órakor érte el Nagygécet.
A gátszakadások következményeként a Tisza-Szamosközben 350 négyzetkilométer, a Szamos-Krasznaközben 87 négyzetkilométer került víz alá. Az akkori adatok szerint az ár 40 községet öntött, végleg elpusztítva 5200 épületet és megrongálva kétezret. A tragédia után a Minisztertanács 3325/1973. sz. határozatában építési tilalmat rendelt el Nagyhódos, Kishódos, Garbolc, Nagygéc és Komlódtótfalu községekben.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?